18. A Fióka Rendje

Nem minden alakul elvárásaink szerint, de lehet, hogy az új történések olyan távlatokat nyitnak meg, amikről nem is álmodtunk.

Az is lehet, hogy válaszokat nyerünk általuk a bennünket régen foglalkoztató kérdésekre.

Ebben a fejezetben főszereplőink talán elindulnak egy olyan úton, ami közelebb viszi őket egymáshoz.

Jelenleg a fejezet 1/3 kész.

Egy kis előzetes:

Meredten bámulta az asztalon lévő ónüstöt, de a gőzölgő főzetet, amint az halványlilából haragoszöldre vált, majd dühödten fortyogni kezdett, nem is látta. Harry csak akkor ocsúdott fel, amikor az üst tartalma hangos sistergés közepette elkezdte beborítani az asztalt és a laboratórium padlóját, de cselekedni már nem volt ideje, mert mellette felharsant egy kiáltás.

- Mi a… Potter! <i>Evapores!</i> - üvöltötte a bájitalok éppen megrémült mestere. – Mégis, mi a fészkes fenét csinálsz?

- Ööö… én…

- Melyik irányban keverted meg a főzetet, miután beletetted a denevérmájat? – Piton szeme szikrázott az elfojtott indulattól, amint ott állt, egyik kezében pálcájával, másikban egy üvegcsével, amiből éppen öntött volna a saját főzetébe, ha Harry üstje nem akart volna felrobbanni.

Égési sérülésre alkalmazható balzsamot készítettek az alagsori laboratóriumban Harry első animágia-órájának délutánján. Csöndesen és már-már összeszokottan munkálkodtak a hűvös pincében. Bár Harrynek egyedül kellett dolgoznia egy külön üstben, egészen addig jól is ment minden, amíg a denevérmájat bele nem tette a főzetbe, és – szerinte – az előírásoknak megfelelően ötször meg nem kavarta az óramutató járásának irányában.

- Az óramutató járásával megegyező irányba – suttogta Harry, mert már biztos volt benne, hogy elrontotta.

- Mindjárt gondoltam. Ennek egyenes következménye, hogy a bájital teljes mértékben instabillá vált. Minden bizonnyal elkerülte a figyelmedet, de <i>én</i> az óramutató járásával <i>ellentétes</i> irányban kevertem meg a főzetet, Potter – a tanár még mindig dühösen fújtatott.

Mióta a Grimmauld téren volt, Harrynek még ne tűnt ilyen mérgesnek Piton. Most ott állt vele szemben a laborasztal mellett, villogó tekintettel, és olyan arckifejezéssel, mintha azonnal le akarná nyelni őt keresztben. Harry azonban már tudta, hogy a tanár elsősorban azért ennyire pipa rá, mert figyelmetlenségével akár az egész labort a levegőbe repíthette volna.

- Bocsánat, elgondolkodtam.

- Elgondolkodtál? Hányszor mondtam már neked, hogy ürítsd ki az elmédet, mielőtt bájitalfőzésbe kezdesz? Okklumentáltál?

Harry most fájdalmas arcot vágott, és egyenesen tanára fekete szemeibe nézett.

- Mindig okklumentálok, tanár úr – emlékeztette a férfit. – Egyszerűen csak rossz irányba kevertem a kanállal. Magával még nem fordult elő?

Piton még mindig dühös volt, de most apró mosolyba húzódtak ajkai.

- Nem, még egyszer sem.

Harry durcásan elfordította a fejét.

- Hah!

- Komolyan nem fordult még elő velem – mondta a férfi sokkal szelídebben. - Ami jelen pillanatban aggaszt, az az, hogy tisztában voltál azzal, hogy ez a keverés a főzet elkészítésének egyik legkritikusabb pontja. Ennek ellenére valahol máshol járt az eszed. Történt valami rendkívüli az órádon a házvezetőddel?

- Semmi – vágta rá gyorsan Harry.