- Nem akartam indiszkrét lenni…
- Nem voltál az, Harry – mondta Remus, és végre hajlandó volt a zöld szemekbe nézni. – Csak nem nagyon tudtam magam sem, hogy hogyan mondjam el neked.
Harryt hirtelen valami nagyon rossz érzés kerítette hatalmába, és elsősorban nem a férfi szavaitól, hanem a tekintetétől rettent meg. Remus szemei most nagyon szomorúak és fájdalommal teltek voltak. Egyszerűen nem akarta látni a fájdalmat ezekben a barna, meleg szemekben, ezért Harry lehajtotta a fejét, és az üres tányérját bámulta.
- Kaptam egy feladatot a rendtől…
- Amit nem mondhatsz el nekem.
- Sajnos nem. El kell utaznom, Harry, és az utazásom alatt nem tudjuk tartani a kapcsolatot. Erre biztonsági okokból van szükség. Messzire és nagyon hosszú időre megyek.
- Milyen hosszúra? – kapta föl a fejét Harry.
- Körülbelül tíz hónap, de lehet, hogy több.
Harry lassan bólintott. Szerette Remus Lupint. Nem csak azért, mert az apja egyik barátja volt, hanem azért, mert Remus is szerette őt. Ezt Harry érezte az aggodalmas pillantásaiban, a gondoskodásában, még akkor is, ha néha az idegeire ment vele a férfi. És Remus önmagáért szerette őt, nem azért, mert valami csodabogár volt, vagy James Potter fia, vagy azért, mert egyszer legyőzheti Voldemortot, hanem azért, mert Harry az Harry volt. És most hosszú ideig nem látja, a biztonsága érdekében nem is írhat neki. Ezalatt a két és fél hónap alatt, mióta a Grimmauld téren voltak összezárva, nagyon megszokta, hogy Remus ott van neki, még akkor is, ha nagyon, de nagyon sok dolgot nem mondott el a varázslónak. Pedig még Piton is azt javasolta, hogy beszéljen vele. És hamarosan elmegy…
Harry hirtelen úgy érezte, hogy mindazt, amit eddig eltitkolt Lupin elől, meg kell osztania vele, kezdve a jóslattól egészen addig, hogy mennyire bizonytalan a jövőt illetően. Ha nem mondaná el neki, akkor talán már soha nem lesz erre alkalma.
<i>Igen, de minek öntsem ki a lelkem Remusnak, ha nem látom egy évig? Én megkönnyebbülök, és az összes szar, ami az én lelkemet nyomja, most az övét fogja. Ráadásul valami fontos küldetés közben.</i>
Nem tudta, meddig ücsörgött gondolataiba merülve, amikor megérezte, hogy egy kéz megfogja az övét. Remus nyúlt át az asztal másik oldaláról, hogy megérintse.
- Tényleg sajnálom, Harry.
- Én is, Remus – mondta, de majdnem elcsuklott a hangja. – Valahogy úgy képzeltem, hogy akkor is mellettem leszel, ha az iskolában leszek. Írhatok neked, meg ilyesmi.
- Ha nagyon, de nagyon fontos közlendőd van a számomra, akkor Dumbledore-on keresztül üzenhetsz nekem. De a baglyozást el kell felejtened.
- Rendben.
- Megesszük a sültet?
- Elment az étvágyam – vallotta be Harry az igazságot.
- Jó, úgyis undorító hidegen. Desszertet?
- Inkább felmegyek, és megírom a leveleimet, jó? – tolta hátra a székét Harry.
- Persze.
Már majdnem az ebédlő ajtajánál volt, amikor a kandalló zöld lángjai közül kirobbant egy meglehetősen zilált bájitalmester. Még mindig Albert Taylor elegáns öltönyét hordta, de az arcvonásai már Perselus Pitoné voltak, csak nem olyan rendezettek, mint általában. Piton határozottan feldúlt és dühös volt.
- Potter! – szólította meg, amint kilépett a kandallóból.
- Tanár úr?
Piton most észrevette az asztalnál ücsörgő Remust.
- Lupin, magunkra hagynál minket? – kérdezte meglehetősen udvariatlanul, fogai között préselve a szavakat. – Nem, mégsem. Inkább a laboratóriumban. Potter, a laborba!
- Mi történt? – kérdezte Harry, mert nem tudta mire vélni a tanár látható dühét.
- Perselus? – érdeklődött Remus is, felkelt az asztaltól, és közelebb húzódott Harryhez, mintegy védelmezve őt.
- Dumbledore-tól jövök, kettesben kell beszélnem Potterrel. Rend-ügy.
Ez hatott. Remus azonnal mozdult, és ellépett Harry és Piton közül.
- Mi történt? – erősködött tovább Harry.
Piton lehunyta a szemét, mély levegőt vett, mintha háborgó idegeit csillapítaná le.
- A laboromban mindent elmondok. Kérlek…
Úgy látszik, Piton valóban nagy varázsló volt, mert ismert olyan varázsszavakat, amik azonnali hatással voltak a körülötte lévőkre. Ugyanis Harry az utolsó szó elhangzása után beleegyezően bólintott, és egy utolsó pillantást vetve Remusra elindult a pince felé.
A kép: http://farm3.static.flickr.com/2785/4485355800_984e2d695d_m.jpg